címkék

1939 (1) 1950 (1) 1952 (1) 1953 (1) 1958 (2) 1962 (1) 1963 (1) 1965 (1) 1966 (2) 1967 (2) 1968 (4) 1969 (1) 1970 (2) 1971 (2) 1977 (1) 2002 (2) 2005 (1) 2006 (1) adolfo celi (1) alex de la iglesia (1) andrea giordana (1) anthony mann (1) anthony steffen (2) brigitte bardot (1) burl ives (1) burt lancaster (1) carroll baker (1) charles bickford (1) charlton heston (1) christina galbo (1) chuck connors (1) clint eastwood (1) david von ancken (1) delmer daves (1) dominique boschero (1) edwin sherin (1) eli wallach (1) elliot silverstein (1) elozetes (1) ennio morricone (1) enrico maria salerno (1) filmkritika (22) franco nero (1) fred zinnemann (1) gary cooper (3) gianni puccini (1) gian maria volonte (1) giuliano gemma (1) giulio petroni (2) grace kelly (1) gregory peck (1) headquarters (2) idegen tollak (2) james coburn (1) james stewart (1) jean simmons (1) joel mccrea (1) john steiner (1) john wayne (1) lee van cleef (2) liam neeson (1) luke askew (1) maria cuadra (1) mario caiano (1) mark damon (1) martin ritt (1) michele lupo (1) nemet (1) olasz (11) paul naschy (1) paul newman (1) peter lee lawrence (3) philippe leroy (1) pierce brosnan (1) pierro lulli (1) poughkeepsie (1) quention tarantino (1) rafael romero marchent (1) raimund harmstorf (1) randolph scott (1) richard harris (1) rod steiger (1) sam peckinpah (1) sancho gracia (1) sean connery (1) sergio leone (3) soundtrack (5) spanyol (1) susan clark (1) tinto brass (1) tomas milian (1) tommy lee jones (1) uk (1) umberto lenzi (1) usa (10) video (1) william wyler (1) Címkefelhő

 

Free counter and web stats

2008.02.24. 18:43 Varga Denes

Egy marhapásztor, egy határőr és egy holttest: Three Burials of Melquiades Estrada

Létezik szebb filmcím, mint a Melquiades Estrada három temetése? Ha igen, még nem találkoztam vele. A filmben pár jelenetre feltűnik egy remeteként élő vak öregember, aki spanyol nyelvű rádióadást hallgat, mikor megkérdezik miért, azt válaszolja nem ért spanyolul, de szereti a hangzását. Körülbelül én is így voltam a film címével, mikor először hallottam.

Hálás téma a határ két oldalán élők egymáshoz való viszonya, gondoljunk csak a hidegháborús thrillerek kedvenc helyszínére a fallal kettéválasztott Berlinre. A Rio Grande folyó egy hasonló határvonal Mexikó és Texas között. Mexikóiak tömegei szöknek át a magasabb órabérért, hogy aztán illegal immigrant-ként narancsot szedjenek, kaszinókat takarítsanak és vitatémát szolgáltassanak az amerikai elnökválasztás jelöltjeinek. A hírekből tudjuk, komplex problémával van szó, mit tegyen egy olyan ország, amelynek szüksége van az olcsó munkaerőre de a déli irányból özönlő bevándorlók egyben óriási terhet is jelentenek az államnak? És kimondva-kimondatlanul félnek attól, hogy a latin-amerikaiak többségbe fognak kerülni a Délnyugati államokban. Végül, mit tehet egy olyan ország az illegal immigrantekkel , ahol az indiánokon kívül mindenki az utóbbi kétszáz, háromszáz évben vándorolt be? Szerencsére nem a megmondóember Michael Moore rendezte a filmet, így válaszokat nem kapunk. Aki azt mondja, hogy a film arról szól, hogy Mexikóban becsületes emberek élnek a nyomorban, míg Texasban gőgös fehérek fulladnak bele a közönybe, félreértette a filmet. A film nem politikai indíttattású, miközben közli, igen, ez az állapot nem ideális, rögtön tovább is halad és a karaktereire koncentrál, akiknek az életére, ahogy az lenni szokott, kataklizmaként hat néhány puskalövés. Ezek a többé-kevésbé vaktában leadott lövések gyökeresen felforgatják egy white-trash házaspár és egy gringo marhapásztor életét és véget vetnek egy illegális munkavállaló földi pályafutásának.

És itt jön a meglepő csavar. Van valaki, egy vészesen öregedő cowboy Tommy Lee Jones alakításában, akit nem hagy hidegen egy vendégmunkás halála. A filmben rendszeresen feltűnő flashbackek mutatják be Pete Perkins és Melquiades Estrada valószínűtlen barátságát. Pete Perkins magányosan él egy faházban és Estrada halálával az utolsó kapcsolatát vesztette el a emberiséggel, ha nem vesszük számításba Rachelt, helyi pultosnőt és férjezett asszonyt. Rachel heti váltásban részesíti testi örömökben Perkinst és a hely sheriffet. Perkins, látva, hogy a helyi szervek nem foglalkoznak a gyilkos személyének kiderítésével és sietősen elhantolják a tetemet, nyomozásba kezd.

A film első fele a szereplők bonyolult viszonyrendszerének bemutatásával telik, időben ide-oda ugrálva,elsőre megnehezítve a film befogadását. Forgatókönyvírónak, Guillermo Arriaga, a lineáris cselekményszövéstől való irtózása az elmúlt években a legfőbb ismertetőjelévé vált. Gondoljunk csak a 21 Gramm című filmre, ahol úgy ugrál a történet az időben, mint Han Solo Millenium Falconja a hipertérben. Szerintem a 21 Gramm esetében feleslegesen, ok nélkül keveri meg a történet időrendjét, valamint idegesített a szenvedés izomból történő halmozása, amire a film kifutott emlékeim szerint. (Hozzáteszem, a filmet egyszer láttam a Sziget szabadtéri mozijában, kora hajnalban, talán el is aludtam, szóval lehet, hogy akkor még a Kisvakondot is túl bonyolultnak találtam volna.) Viszont a Melquiades Estrada három temetésében, úgy érzem, van értelme az idősíkok megkeverésének. Több ember eltérő nézőpontját ütközteti és a váratlanul bevillanó emlékképek segítik megérteni a szereplők motivációját. Közelebb visz a szereplőkhöz. És mire idegesítők lennének a váltások, eltűnnek, a film második fele, maga a letisztult költői egyszerűség. A hetvenes évek melankolikus, revizionista westernjeinek - ahol a nézőnek az az érzése, hogy a lovas bármelyik pillanatban elaludhat a nyeregben és leeshet - a legnagyszerűbb felidézése.

Az eddig méltatlanul mellőzött white-trash házaspárról még nem is ejtettem szót. Frissen költöztek Texasba, a férj itt kapott munkát a határőrségnél. Házasságuk a végét járja, Lou Ann, a feleség egész nap a kocsmában unatkozik, vékony cigit szív és Rachellel a pincérnővel beszél időszakosan. Még egy négyes randit is összehoznak, ami Lou Ann legboldogabb óráit jelenti texasi tartózkodása alatt. Ezalatt a férj, Mike, a munkáját végzi és Playboyt lapozgatva végez önkielégítést nem messze a mexikói határtól. Lövéseket hall, megijed és visszalő. Így halt meg Melqiuades Estrada, pedig csak egy kecskére célzott.

Pete Perkins foglyul ejti Mike-ot a határőrt, kiásatja vele Estrada oszlófélben lévő holttestét és egy hosszú, kínkeserves utazásra kényszeríti Mexikóba, lóháton, barátja szülőfalujába. Perkins a maga egyszerű eszközeivel hajtja végre azt, amit szerinte a rendőrség elmulasztott megtenni. Önbíráskodásnak a legősibb formája ez, a sértett maga hajtja végre az általa hozott ítéletet. Mégis több ez az utazás egyszerű bosszúnál. Nem halállal végződik. Perkins megalázza Mike-ot, kényszeríti, hogy vezekeljen. A maga ódivatú és törvénytelen eszközeivel embert farag Mikeból, aki végig abban tudatban utazik egy bűzlő holttest társaságában, hogy meg fog halni. Pete Perkins szociopata félőrült és szimpatikus főhős egyszerre. Perkins tettei nem védhetőek, de Mike-ot, a legvégső emberi silányságában csak ilyen drasztikus eszközökkel lehetett rádöbbenteni, hogy milyen életet él. A film talán legszebb jelenete az, mikor Mike felébred, kitámolyog a vályogház elé, ahol Perkins és a helyi mexikóiak egy körben ülve kukoricát fosztanak. Az egyik nő rámosolyog Mikera és egy kukoricát ad a kezébe. A néhai határőr zavartan néz, majd leül közéjük és megkötözött kezeivel ő is elkezd kukoricát fosztani.

Érdekes és irónikus, hogy a film végén csak Mike jut el valahova, az én olvasatomban. Utolérte a megváltás. Esélyt kapott, hogy megint megpróbálkozzon az élettel. Az, hogy mi lesz Pete Perkinssel senki nem tudná megjósolni. Mindenesetre nem túl jók az esélyei. Mexikóból felhívta Rachelt, kérte hogy jöjjön utána, de a pincérnő nemet mondott. És ahogy a végén ellovagolt, az minden volt, csak dícsőséges nem.

A Melquiades Estrada három temetése egyszerre szentimentális és kegyetlen; európai érzékenységű, ízig-vérig amerikai westernfilm.

13 komment

Címkék: 2005 usa filmkritika tommy lee jones


A bejegyzés trackback címe:

http://hombre.blog.hu/api/trackback/id/tr27319488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

winterborn 2008.02.26. 09:11:27

biztos hogy ez western? ezek alapján nem tűnik annak. nem napjainkban játszódik véletlenül?

MorriconeFan · http://www.nincsnekemilyen.hu 2008.02.27. 19:41:06

Ilyen blog is van?

Hurrá! :)

Most pedig megyek és átnyálazom az egészet, további jó munkát!

-Szűcs Gyula- · http://nerdblog.blog.hu/ 2008.03.04. 18:55:27

Jó írás, meg kéne már végre nézni a filmet.

Gyakrabban is frissíthetnétek, W. Vilmos! ;)

Sieglinde 2008.03.16. 20:55:18

Gyönyörű film. Kemény, őszinte, férfias. Van benne valami Hemingway szelleméből, valami Szophoklészből (Antigoné) és persze jó adag Peckinpah előtti tisztelgés (elsősorban az Alfredo Garciára gondolok).
Tommy Lee Jones hatalmasat nőtt a szememben. Igazi westernbe való arc, viharvert, becsületes, a tekintete többet elmond, mint a szavai.

Barry Pepper határőre pedig nagy utat jár be, és tényleg ember lesz belőle, eljut odáig, hogy megbánja a tettét, és rájön, hogy a mexikóiak is emberek. Egyébként remek alakítás.

Melquiades Estrada pedig, bár élve elé keveset szerepel, igen jó - nem tudom, hol találta Jones ezt a Julio Cedillót, de pont az a halk szavú, becsületes, tisztességtudó figura, akiért mindez a tortúra megéri.

Van a történetben valami a mágikus realizmusból, Garcia Márquez világából is - részint a morbid humor, részint a szépítés nélküli naturalizmus. Nem finomkodik a film, de mégis költőien szép.

El Condor 2008.03.24. 12:49:57

Persze, hogy western. Szerinted a western csak régi korban játszódhat?
Egyébként nagyon jó a film, már aki szereti az ilyet. Tommy Lee Jones zseniális, mikor láttam a nem vénnek való vidéket, ez a film ugrott be róla.

gurkaserpa · http://www.newkidsontheblog.blog.hu 2008.04.04. 22:26:04

Fú, szerintem is ez a legszebb filmcím! A második pedig nálam a The Virgin Suicides.

Varga Denes 2008.04.08. 16:51:02

Lássuk sorba:
Winterborn, igen, ez western, mert a western mitológiából merít a legtöbbet, és azért is amit El Condor írt. A Nem vénnek való vidék is több műfaj stilusjegyeire támaszkodik, én azokból a westernt érzem a legerősebbnek, ergo simán felkerülhetne róla egy kritika az Hombréra, csak ahhoz szorgalmasabbnak kéne lennem.
Hamlet: Mostantól megpróbálok gyakrabban frissíteni :) Várom lelkes bedolgozók jelentkezését.
gurkaserpa: Tényleg szép cím a virgin suicides, viszont maga a film nagyon bosszantott, mikor láttam, szépelgő, még egy esélyt kéne adnom neki. Van egy olasz rendőrfilm a 70es évekből: Thy Cynic, The Rat and the Fist na ennek imádom a címét!

Varga Denes 2008.04.08. 17:08:39

pluszegy. Sieglinde kommentje megkapja az Hombre eddigi legjobb kommentjének a díját.

winterborn 2008.04.10. 14:30:28

lehet, hogy akkor csak én értelmezem túl szigorúan a western műfaját, de nekem ez a műfaj elég erősen behatárolt, többek között a helyszín és a korszak által...

Condottiere 2008.05.12. 23:35:35

Erről jut szembe hallottad már A Sting féle Hung my headet Johnny Cash feldolgozásában, nekem rögtön ez a film ugrott be róla.

Varga Denes 2008.06.06. 20:11:23

Nem hallottam. Rákerestem és tényleg kisértetiesen hasonlít a két sztori! És a dal maga is nagyon jó! Itt egy youtube-os link mindenki másnak:
www.youtube.com/watch?v=rj-E49YpJiQ
(a hozzá tartozó videót nem muszáj nézni...)

Henrik · http://hh.kepregeny.net 2008.06.23. 11:47:53

Tanár úr kérem, én készültem.
Megnéztem és azt hiszem meg is értettem kicsit. Ülepszik kicsit és újranézem még párszor. Első nekifutásra úgy érzem a film rólam ( rólunk is) szól. Mertháthogy mindenannyiunk vesztett már el barátot, tett nehezen betartható igéretet, hagyott el minket Nő a legrosszabb pillanatban és éreztük már úgy , hogy bár az eszünk teljesen mást diktál, inkább a szívünkre kell hallgatóznunk. Nekem a film ezeket a gondolatokat fogalmazza meg olyan módon, hogy egyáltalán nem tűnik olyan röhejesen közhelyesnek mint ahogy én ide leírtam. Igen Tanár úr, a kettes teljesen megfelel. Leülhetek?

Mr. Vertigo · http://likeanignoranteastersuit.blogspot.com/ 2008.06.23. 17:01:40

Lenyűgöző film, az egyik kedvencem. Anno, mikor kijöttem a moziból, szinte szóhoz sem jutottam. Akkor döbbentem rá igazán, hogy Lee Jones minél öregebb, annál zseniálisabb. Guillermo Arriaga filmjeit általában Alejandro González Inárritu rendezi, de ez esetben tökéletes választás volt TommyL.Jones. Szerintem legalább olyan erős rendezés, mint a Coenék No country-ja, amihez olyan sokan hasonlítják.