címkék

1939 (1) 1950 (1) 1952 (1) 1953 (1) 1958 (2) 1962 (1) 1963 (1) 1965 (1) 1966 (2) 1967 (2) 1968 (4) 1969 (1) 1970 (2) 1971 (2) 1977 (1) 2002 (2) 2005 (1) 2006 (1) adolfo celi (1) alex de la iglesia (1) andrea giordana (1) anthony mann (1) anthony steffen (2) brigitte bardot (1) burl ives (1) burt lancaster (1) carroll baker (1) charles bickford (1) charlton heston (1) christina galbo (1) chuck connors (1) clint eastwood (1) david von ancken (1) delmer daves (1) dominique boschero (1) edwin sherin (1) eli wallach (1) elliot silverstein (1) elozetes (1) ennio morricone (1) enrico maria salerno (1) filmkritika (22) franco nero (1) fred zinnemann (1) gary cooper (3) gianni puccini (1) gian maria volonte (1) giuliano gemma (1) giulio petroni (2) grace kelly (1) gregory peck (1) headquarters (2) idegen tollak (2) james coburn (1) james stewart (1) jean simmons (1) joel mccrea (1) john steiner (1) john wayne (1) lee van cleef (2) liam neeson (1) luke askew (1) maria cuadra (1) mario caiano (1) mark damon (1) martin ritt (1) michele lupo (1) nemet (1) olasz (11) paul naschy (1) paul newman (1) peter lee lawrence (3) philippe leroy (1) pierce brosnan (1) pierro lulli (1) poughkeepsie (1) quention tarantino (1) rafael romero marchent (1) raimund harmstorf (1) randolph scott (1) richard harris (1) rod steiger (1) sam peckinpah (1) sancho gracia (1) sean connery (1) sergio leone (3) soundtrack (5) spanyol (1) susan clark (1) tinto brass (1) tomas milian (1) tommy lee jones (1) uk (1) umberto lenzi (1) usa (10) video (1) william wyler (1) Címkefelhő

 

Free counter and web stats

2008.06.05. 22:45 Varga Denes

Üldözni, négy évszakon át. Túlélni, négy évszakon át.: Seraphim Falls (A múlt szökevénye)

A western halott műfaj. Mindaz, amit képvisel, legyen az maszkulin erőfitogtatás, vagy a szabad ember mítosza a modern nyugati civilizáció hajnalán, hidegen hagyja a ma filmeket néző tömegeket. Pontosabban ez meg sem fogalmazódik bennük, csupán a tv kapcsolgatásakor soha nem egy western láttán ejtik a földre a távirányítót. Nincs már meg az a néhány évtizede még létező kapcsolódási pont western és potenciális nézője közt, amelyen keresztül bárki beléphetett a vadnyugat névre keresztelt lelki tájra és azt másfél-két órán keresztül az otthonának tekintse, azon oknál fogva, hogy a bölényre vadászó indiánok, a vasút terjeszkedése és még sorolhatnám, és az ezek mögött sorakozó morális dilemmák semmilyen relevanciával nem bírnak a ma embere számára. Van azért más oka is a műfaj csendes kimúlásának. Ha túl sokat viselünk egy cipőt, elkopik a talpa, vagyis a westernfilmek fogyasztása, mint a kikapcsolódás egyik formája akkora népszerűségnek örvendett a huszadik század jelentős részében, hogy törvényszerű volt a hullámvölgy eljötte. Az újdonság iránti vágy, új szórakoztatási formák születését vonja maga után és a régiek elhullását, vagy legalábbis bizonyos aspektusainak beolvadását az újba. És ez így van rendjén. Hiányzik bárkinek is a középkori misztériumjáték, vagy a toltékok emberáldozatot bemutató szertartása? Ha találnál ilyen eseményről szóló hirdetést az egyik ingyenes programajánló füzet oldalain, elmennél? Nagyon úgy tűnik, hogy a tradicionális western nem ad választ a ma emberét foglalkoztató kérdésekre és még csak nem is szórakoztatja őt.

Az imént leírtakból világosan látszik, hogy miért tekintenek felfokozott várakozással a műfaj iránt máig érdeklődők – legyenek azok kritikusok vagy egyszeri moziba járók - minden egyes új westernfilmre. Nem elégednek meg a szertartásszerűen rögzült narratív és filmnyelvi formulák viszontlátása felett érzett örömmel. Öntudatlanul is azt várják, hogy állást foglaljon a vitában, vagy legalább pedzegesse a kérdést, hogy most halott a western, vagy sem? Ha nem, akkor van jövője? Az elmúlt években elkészült westernek közül a Proposition és a Jesse James meggyilkolása maradéktalanul eleget tesz ennek a kitételnek. Jesse James például lerombolja a társadalmon kívülálló, „velejéig szabad” haramia legendáját és helyette felhúzza a kisemberét, aki haramia akar lenni, olyan, aki csak a legendákban létezik. Egyszerre pusztít és épít. A Propositionban is megvan ez a kettőség. A Börtönvonat Yumába pedig szolgai módon alkalmazkodik a mai nézők igényeihez, ezzel bizonyítva, hogy lehet még a westernből a tömegek élvezeti cikke. A Seraphim Falls viszont figyelmen hagyja a fentebb említett, megválaszolhatatlan kérdést. Olyan, mintha egy időbuborékból szakadt volna ki, és ahonnan jött, ott még mindig több tucat western készül egy évben és ez csak egy a sok közül. És nem akar újat mutatni, nem tör a menet elejére, kezében fáklyával. Meglátásom szerint ezért is voltak vele túl szigorúak a kritikusok. A film mikrokozmosza végletesen puritán, csak két embernek van benne hely: üldözőnek és üldözöttnek; és csak két érzésnek: bosszúvágyból fakadó haragnak és a legelemibb élni akarásnak.

A történet egyszerű és sallangmentes, mint egy ótestamentumi példabeszéd. A Sziklás-hegység egyik istenhátamögötti, hófödte gerincén melegedik Gideon egy tűz mellett. Kinézetét látva rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy hosszú ideje nélkülözi kénytelen a civilizáció vívmányait. Robert Redford jutott róla eszembe a Jeremiah Johnsonban. Puskagolyó fütyül el mellette, nincs idő táplálkozásra, pihenésre, folytatódik az üldözés. A rendező, nagyon okosan, egyenlő időt biztosít Gideonnak és a nyomában lihegő Carvernek. Nincs megmagyarázva, miért történik mindez. A néző csak találgathat, és szimpátiája úgy vándorol üldöző és üldözött közt, mint labda a két térfél között. Carver felfogadott embereket, hogy segítsék a hajszában, túlerőben van, ezért automatikusan Gideonné kellene, hogy legyen a rokonszenv, viszont a csapat tagjainak elejtett megjegyzéseiből egy könyörtelen gyilkos sziluettje sejlik fel.

Gideont Pierce Brosnan, míg Carvert Liam Neesont alakítja. Embert próbáló körülmények között kellett dolgozniuk és ennek ellenére hiba nélkül formálták meg karakterüket. Brosnan anti-James Bond, Neeson pedig anti-Jedilovag, a mi legnagyobb szerencsénkre. Mindketten az ír szigeten születtek, ezért elsőre meglepő, hogy főszerepet játszanak egy tipikusan amerikai történetben. Ha viszont belegondolunk, hogy a 19. században, Egyesült Államok frontier-területe tele volt frissen emigrált, szerencséjüket próbára tévő európaiakkal, és hogy hány nyelv és dialektus keveredhetett egy semmiből kinövő városka kocsmájában, máris érthetővé válik a rendező választása. Akinek, - David Von Ancken - ez az első egészestés filmje, ezen kívül csak tv-sorozatokat rendezett. Ennek fényében meglepően egységes és átgondolt a Múlt szökevénye és csak a vége felé ad okot elégedetlenségre. De erről majd később.

A hajsza lebilincselő intenzitással folyik évszakokon át, télen kezdődik a hegyekben, ahonnan fokozatosan ereszkednek le, és a sivatagban végződik, mintha az Egyesült Államok nyugati felének természeti szépségeit bemutató képeskönyvet lapoznánk, amelynek lapjait az előző tulajdonosból származó vérfoltok szennyeznek be. Merthogy, ezek a tájak legalább olyan kegyetlenek és irgalmatlanok a rajtuk átutazókhoz, mint Carver és Gideon egymáshoz. Carverre üvegburaként ereszkedik le a gyűlölet, rögeszmésen üldözi Gideont és ismerve a filmekből a bosszú lélektanát, már a végső stádiumban van, a beteljesedés lehetősége tartja csak életben. Gideonban ezzel szemben a dacos élni akarás munkál, és a rettegve várt igazolás, hogy azért üldözik, amire ő gondol.

A hangsúly azonban a belső vívódás helyett, inkább az akción van. Az elgyötört arcokra, vagy a tájra tekintve, úgyis tudjuk rögtön, mi játszódik le bennük. Az akció pedig a film ¾-ig gyakorlatig megállás nélkül folyik. Régivágású, meseszerű túlzásokba nem bonyolódó élet-halál harc. Mint a régi szép időkben, amikor a westernnek még nem kellett önmagára reflektálni, kikacsintani, hogy időszerű legyen. Közben azért meg-megtorpan az üldözés, felvillant néhány elemet a vadnyugat hagyományos kelléktárából. Az erdőben, mindentől elzárva élő telepescsalád, mormon-szekérkaraván, bankrablók szökés közben, vasutat építő tábor. A találkozás minden esetben rövid és hiteles, tudomást sem véve arról, hogy láttuk már őket ezerszer. És emiatt a szikár és tárgyilagos megközelítésmód miatt válnak – legalábbis az én szememben – ismét érdekessé.

A hajsza okára, dramaturgiai szempontból a lehető legkésőbb derül fény, csakúgy, mint a Volt egyszer egy vadnyugatban. A legtöbb kritika a film utolsó negyedóráját egyértelmű kisiklásként könyveli el. Ezzel, csak félig-meddig értek egyet. Tartom magam ahhoz, hogy a kiinduló ötlet jó volt, lassítani a nyaktörő tempón szürrealitás szélén táncoló, álomszerű képekkel – képzelgés ez? vagy a valóság? – hiszen ez tökéletesen tükrözi a két férfi idegállapotát. A megvalósítás viszont bőven hagy maga után kívánnivalót. Túl didaktikusan vall a bosszú mibenlétéről, annak pusztító erejéről az ember személyiségére nézve, és átlapozva az ószövetségből az újszövetségbe a megbocsátásról.

Egyszerű és hatásos, mint egy kapualjból ránkzúdított balegyenes. Erősen ajánlott.

Ráadás. Pierce Brosnan az interjú tanulsága szerint kimenekítette a suliból 8 éves kisfiát, hogy együtt megnézzék a Nincs Bocsánatot. Pretty heavy stuff, for an eight year old.

Jól van, ez mind szép és jó, de hogyan tudom beszerezni a filmet? A legtöbb magyarországi, online dvd-boltban megvásárolható, alig kevesebb, mint kétezer forintért. Aki szerencsés, az elcsípheti ezer forint alatt a hipermarketekben. Extraként található rajta pár perces beszélgetés a rendezővel és Liam Neesonnal.

12 komment

Címkék: 2006 usa filmkritika pierce brosnan liam neeson david von ancken


A bejegyzés trackback címe:

https://hombre.blog.hu/api/trackback/id/tr81503947

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VVega · https://debugme.eu/ 2008.06.05. 23:52:51

Érdekes film volt és szerintem épp (az úgy látszik kritizált) szürreálitásba való átmenet és befejezés emeli ki még jobban az átlagból és teszi különlegessé. Abban mondjuk igazat adok, hogy a legvége túl direktre sikerült és kicsit hiteltelennek is tűnt nekem az addig látottak alapján.

(Amúgy a Jesse James nekem nem tetszett. Nagyon nem. Lőjjetek :D)

FeAt 2008.06.06. 00:34:17

Már nincsenek fent a YouTube-on a videók...

ales 2008.06.06. 07:46:47

Szerintem születnek jó westernek mostanában is, csak kiszakítva a hagyományos vadnyugati környezetből.
(pl: The tree burials of Melquiades Estrada, No country for old men)

Azhát 2008.06.06. 07:51:56

Brosnan itt anti-Bond?
Hááát, azért ugye a téli erdőben lazán tüzet gyújt, saját maga szedi ki a vállából a golyót, simán túljár a túlerőben lévők üldözők eszén stb.

De az azért nagyon ott van, hogy a tűzgyújtás nagyon nehezen megy (ahogy emlékszem), a golyót úgy veszi ki, hogy záporoznak a könnyei (sőt, még el se kezdi, már könnyezik, naná, még szép), majd miután kivette ájult álomba zuhan stb.

Varga Denes 2008.06.06. 20:04:15

Tangerine71, Angol szöveg javítva, köszi. FeAt, ha a cikkben szereplő videókra gondoltál, azok nekem működnek, ha a zenékre utaltál, frissítem őket ma vagy holnap. Bobbyperu, örülök az egyet nem értésednek/felháborodásodnak. Punk's not dead! Ezen a mondaton is mennyit lehet vitatkozni. Ales, igaz ezek nagyon jó filmek (ez a legfontosabb!), de vajon westernek? Számomra azok, amellett, hogy ne feledjük, több műfaj keveredik bennük. Ez lenne a fentebb említett átalakulás? Nem tudom. Ugyanúgy mondhatom azt is, hogy látod, ezek a filmek példák arra, hogy a western egymagában már nem életképes, ezért keverik más műfajokkal. Ez nem átalakulás, ez feloldódás. Ez mondjuk, addig nem is baj, amíg olyan jó filmek készülnek, mint az általad említettek. Azhát, úgy érzem megválaszoltad a saját kérdésed :)

Henrik · http://hh.kepregeny.net 2008.06.16. 16:14:36

Nem kedvelem ezt a két szinészt külön-külön. Együtt látnom kell őket! :-D

H

_Henrik_ 2008.06.20. 01:23:54

Floodolok mert szerkeszteni nem lehet. Bocsánatkozok érte. :-(
Szóval, megnéztem. Nekem kifejezetten tetszett. Nagyon. A vége is. Szerintem bármilyen más véggel csak rosszabb lett volna. Spoilerezek is kicsit. Tetszett a hasüregben kézmelegítés és lóbanbujkálás is. Jók a színészek is, talán az üldözők között a fiatal srác lett picit súlytalan. Tuti előveszem néha. Köszi a tippet.

H

wurlitzervilmos 2008.06.23. 01:17:03

Örülök, hogy tetszett. Hirtelen az Üldözők című John Wayne western jut az eszembe, ami hasonlóan a seraphim fallshoz egy több évig tartó üldözés története. A táj ebben a filmben is lélegzetelállító, igaz az 50es években készült, de könnyen lehet, hogy a Searchers is tetszeni fog.

Condottiere 2008.09.07. 16:04:00

Az Open Range sem volt rossz, nekem tetszett. Ahogy Costner elkezdi a végén a párbajt az egy zseniális csavar.
süti beállítások módosítása