címkék

1939 (1) 1950 (1) 1952 (1) 1953 (1) 1958 (2) 1962 (1) 1963 (1) 1965 (1) 1966 (2) 1967 (2) 1968 (4) 1969 (1) 1970 (2) 1971 (2) 1977 (1) 2002 (2) 2005 (1) 2006 (1) adolfo celi (1) alex de la iglesia (1) andrea giordana (1) anthony mann (1) anthony steffen (2) brigitte bardot (1) burl ives (1) burt lancaster (1) carroll baker (1) charles bickford (1) charlton heston (1) christina galbo (1) chuck connors (1) clint eastwood (1) david von ancken (1) delmer daves (1) dominique boschero (1) edwin sherin (1) eli wallach (1) elliot silverstein (1) elozetes (1) ennio morricone (1) enrico maria salerno (1) filmkritika (22) franco nero (1) fred zinnemann (1) gary cooper (3) gianni puccini (1) gian maria volonte (1) giuliano gemma (1) giulio petroni (2) grace kelly (1) gregory peck (1) headquarters (2) idegen tollak (2) james coburn (1) james stewart (1) jean simmons (1) joel mccrea (1) john steiner (1) john wayne (1) lee van cleef (2) liam neeson (1) luke askew (1) maria cuadra (1) mario caiano (1) mark damon (1) martin ritt (1) michele lupo (1) nemet (1) olasz (11) paul naschy (1) paul newman (1) peter lee lawrence (3) philippe leroy (1) pierce brosnan (1) pierro lulli (1) poughkeepsie (1) quention tarantino (1) rafael romero marchent (1) raimund harmstorf (1) randolph scott (1) richard harris (1) rod steiger (1) sam peckinpah (1) sancho gracia (1) sean connery (1) sergio leone (3) soundtrack (5) spanyol (1) susan clark (1) tinto brass (1) tomas milian (1) tommy lee jones (1) uk (1) umberto lenzi (1) usa (10) video (1) william wyler (1) Címkefelhő

 

Free counter and web stats

2008.11.20. 16:19 Varga Denes

Valaki bélyeget gyűjt, valaki tiszti vállapot: Garringo (Halott cowboy nem cowboy)

Germanus Gyula, kiváló orientalista áttért a muzulmán hitre, ezáltal bebocsátást nyert Mekkába és láthatta az iszlám vallás legszentebb ereklyéjét a Kába-követ. Szerencsére, nekem nem kell ekkora horderejű döntést meghoznom, hogy hobbimmal foglalkozhassak. Spagettiwesternek csupán heti néhány órát vesznek el az életemből. És a Garringo című film megnézése után sem éreztem elvesztegetettnek az elmúlt másfél órát.

A fekete alapon fehér betűs főcím alatt volt alkalmam gondolkozni az olaszok címválasztási szokásain. Egyszerűen imádtak egzotikusan hangzó férfineveket adni westernjeiknek: Shango, Cjamango, most meg Garringo. A fotelből elvégzett etimológiai kutatásaim, Djangot jelölték meg, mint lehetséges, közös archaikus alakot. A film reménykeltően indul. Kékkabátos katonák a fiatal Johnny szeme láttára lövik le az apját. Johnnyt egy farmer fogadja be és saját fiaként neveli fel, vérszerinti lánya, Julie oldalán. Johnnynak azonban nem segít megbékélni és továbblépni a rendezett családi háttér. Egyetlen vágya, hogy megtanuljon a lőfegyverekkel bánni. Mikor a városban párbajra kerül sor két ismeretlen férfi közt és a vesztes az utcán marad, Johnny átmászik a bámészkodó tömeg lábai közt és elveszi a halott pisztolyát. Nevelőapja tessék-lássék módon kérdőre vonja, hogy hol szerezte a hatlövetűt, aztán a következő jelenetben már a kerítésre helyezett játékkatonákra(!) lövöldöznek a háttérben pedig Julie ugrándozik, ha valamelyik családtagja célt talál. Hirtelen vágás, Johnny snájdig fiatalemberré cseperedett és bábuk helyett kékkabátos katonák hullnak a porba. A tisztek rangjelzését letépi és groteszk áldozatként apja sírhelyét jelző fakeresztre kötözi. Valamiből élni is kell ezért helyi gazfickókból verbuvált bandájával különböző rablásokat hajtanak végre. Az analízis egyszerű: gyerekkori traumáját képtelen volt feldolgozni és amikor katonát lát, ellepi agyát a vörös köd. Freud legyen a talpán, aki társadalmilag hasznos egyént farag belőle.

Az állami erőszakszervezet nem hagyja szó nélkül tisztjei fogyását és az egyetlen alkalmas egyént bízzák meg Johnny likvidálásával: Garringot. A karakter bemutatkozása tökéletes, egy csótányt tapos el egy fekete csizma, és csak azután mutatja a kamera Garringo arcát. A funkciója fontosabb, mint a személyisége. Elengedik börtönbüntetését (biztosak lehetünk benne, hogy túlkapásért kapta!), ha pontot tesz a katonaság számára egyre kellemetlenebb ügy végére.

Adott tehát egy rangjelzéseket gyűjtő sorozatgyilkos, és egy gépiesen kegyetlen katona, egyszerű ars poeticával: halott gyilkossal kevesebb baj van, mint az élővel. Végig vékony jégen táncol a forgatókönyv, két olyan ember párharca a film alapkonfliktusa, akik csak mértékkel számíthatnak a néző szimpátiájára. Ezért egyemberséges oldallal is felruházták Garringot és Johnnyt. Garringo gyengéd érzelmeket ápol Julie irányába és megígéri neki, hogy élve fogja elfogni a katonagyilkost. Johnny pedig őszinte szeretettel viszonyul nevelőapjához és mostohanővéréhez, valamint vonzódik a városba frissen érkezett lányhoz. Amilyen profi a gyilkolásban, olyan suta az udvarlásban: egy fiatal borjút ad ajándékba a keletről jött lánynak. Anthony Steffen alakítja Garringot, könnyű dolga van, mindig ebben a szerepben látható: acélból kiöntött problémamegoldó, múltnélküli, és arca sem rezdül. Ritkán rámosolyodik Juliera, jelezve nem huzalok futnak a bőre alatt. Johnnyt alakító Peter Lee Lawrencenek már nehezebb feladat jutott, amelynek sikeres megoldása, sokoldalú színészt kíván. Valaki, aki képes meggyőzően vászonra vinni ezt az egy emberben besűrűsödött érzelmi kavalkádot. Lawrence elfogadhatóan teljesít, igaz, a nyegle kamasz szerepével könnyebben boldogul, mint a sorozatgyilkoséval, ezért is képes – hacsak rövid időre is – elnyerni a néző szimpátiáját. Ritkák az ilyen kidolgozott főszereplők másodvonalbeli spagettikben.

Rafael Romero Marchentnek ez a legambiciózusabb westernje, szerteágazó történet jellemzi és két izgalmas antihős. Ami a papíron működött, sajnos a filmkockákon már kevésbé, nem tud egységes arculatot teremteni a filmjének, túl sok lovat fogott be a kocsi elé és nem tudja a gyeplőt kézben tartani. Szappanoperaszerű jelenetek váltakoznak még olasz westernekhez mérten is kegyetlen leszámolásokkal. A komikus betétek pedig egyenesen borzalmasak. Szerencsére kevés van belőlük. Tehetségesebb rendezővel, és akár még ugyanezzel a szereplőgárdával is, minőségi spagettiwestern válhatott volna a filmből, amit nem túlzás, a legjobbak között emlegetnénk. Jelen állapotában, olyan élményt nyújtott, mint amikor az alig egy éves unokahúgom bukdácsolásait figyelem: helyenként szórakoztató, néha kínos, legtöbbször pedig ötletem sincs, hogy elesik-e, vagy talpon marad. Egyedül a nézőm múlik, mire emlékszik élesebben: a film hibáira vagy erényeire. Mindkettőből van bőven.

Jól van, ez mind szép és jó, de hogyan tudom beszerezni a filmet? Olaszorszában adták ki dvd-n, olasz hanggal. Egy ismeretlen westernfanatikus hozzáillesztette régi vhs kiadványokon található angolnyelvű szinkront és ez a verzió felkerült a világhálóra. Szóval, az internet illegalitástól bűzlő sikátoraiban kell körbeszaglászni.

Fun Fact: Lucio Fulci Don't Torture a Duckling című giallojában, a falusiak a Garringot nézik a tv-ben.

5 komment

Címkék: olasz 1969 filmkritika peter lee lawrence anthony steffen rafael romero marchent


A bejegyzés trackback címe:

http://hombre.blog.hu/api/trackback/id/tr30587737

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

roman patkany 2008.11.20. 17:57:36

Szimpatikus a gondolat hogy mindket foszereplo negativ, az is igaz hogy ezt a meno halzwoody szineszek kozul is csak keves tudna jol eljatszani.

Hefe 2008.11.20. 19:03:07

Sir Richard Burton-nek meg csak at sem kellett terni az iszlam hitre, csak megtanulni 28 nyelvet, korulmetelni sajat magat, es jol alcazva o is eljutott Mekkaba.

_Henrik_ · http://hh.kepregeny.net 2008.11.20. 20:29:00

"Szóval, az internet illegalitástól bűzlő sikátoraiban kell körbeszaglászni. "

Ujjaj mindjárt jön a mikka oszt jól az orrodra koppint.

Monco 2008.11.21. 16:07:27

Ehhez a filmhez van magyar szink.?

Francisco Scaramanga 2009.10.02. 19:48:50

Van hozzá, adták valamikor a tv-ben Halott cowboy nem cowboy címmel.