címkék

1939 (1) 1950 (1) 1952 (1) 1953 (1) 1958 (2) 1962 (1) 1963 (1) 1965 (1) 1966 (2) 1967 (2) 1968 (4) 1969 (1) 1970 (2) 1971 (2) 1977 (1) 2002 (2) 2005 (1) 2006 (1) adolfo celi (1) alex de la iglesia (1) andrea giordana (1) anthony mann (1) anthony steffen (2) brigitte bardot (1) burl ives (1) burt lancaster (1) carroll baker (1) charles bickford (1) charlton heston (1) christina galbo (1) chuck connors (1) clint eastwood (1) david von ancken (1) delmer daves (1) dominique boschero (1) edwin sherin (1) eli wallach (1) elliot silverstein (1) elozetes (1) ennio morricone (1) enrico maria salerno (1) filmkritika (22) franco nero (1) fred zinnemann (1) gary cooper (3) gianni puccini (1) gian maria volonte (1) giuliano gemma (1) giulio petroni (2) grace kelly (1) gregory peck (1) headquarters (2) idegen tollak (2) james coburn (1) james stewart (1) jean simmons (1) joel mccrea (1) john steiner (1) john wayne (1) lee van cleef (2) liam neeson (1) luke askew (1) maria cuadra (1) mario caiano (1) mark damon (1) martin ritt (1) michele lupo (1) nemet (1) olasz (11) paul naschy (1) paul newman (1) peter lee lawrence (3) philippe leroy (1) pierce brosnan (1) pierro lulli (1) poughkeepsie (1) quention tarantino (1) rafael romero marchent (1) raimund harmstorf (1) randolph scott (1) richard harris (1) rod steiger (1) sam peckinpah (1) sancho gracia (1) sean connery (1) sergio leone (3) soundtrack (5) spanyol (1) susan clark (1) tinto brass (1) tomas milian (1) tommy lee jones (1) uk (1) umberto lenzi (1) usa (10) video (1) william wyler (1) Címkefelhő

 

Free counter and web stats

2008.11.08. 23:43 Varga Denes

Rossz kézben az Oscar

Az Oscar-gálák legnagyobb poénja Marlon Brando nevéhez fűződik. Nem jelent meg, hogy átvegye a Keresztapáért neki ítélt szobrot. Egy indián nőt, Sacheen Littlefeathert küldte el maga helyett, aki kihasználva a nyilvánosságot, az őslakosokkal szemben elkövetett igazságtalanságokra hívta fel a figyelmet. Bővebben itt. A folytatásban egy kevésbé ismert, de hasonlóan eredeti megnyilvánulásról lesz szó. Az 1953-ben megrendezett díjátadó ünnepségen, a Délidő főszerepéért járó szobrot, Gary Cooper helyett, John Wayne vette át. Viccet nem szabad magyarázni, most azonban kivételt kell tenni, mert csak a háttérben történtek pontos ismeretével nyer értelmet Gary Cooper zseniális húzása. A történetre egy angol nyelvű blogon találtam. Azok kedvéért, akik magyarul szeretnek olvasni, lefordítottam a fontosabb részeket. Itt megtalálható bő lére eresztve, eredeti nyelven. Az idézetek John Mulholland, a blog gazdájához címzett leveléből származnak. Dokumentumfilmet készített Hemingway és Cooper barátságáról. Onnan ez a hatalmas tudásanyag.

"Kutatásaim alapján, egy radikálisan különböző Cooper rajzolódik ki, mint amit a közéleti szereplései - lassú éjszárású cowboy, beszűkült gondolkodású, stb. - sugalltak. Mély tiszteletet kezdtem érezni iránta. Nemcsak Hemingway tartozott a közeli barátai közé, hanem Picasso, John O’Hara, Irwin Shaw, Robert Sherwood, Clifford Odets, Irán legfőbb közjogi méltósága, Abba Eban, James Watson (DNS egyik felfedezője), Babe Ruth, stb. Nagy nőfaló hírében állt. Ezt az oldalát mindenki ismerte. Képzőművészetekben való jártassága, kiapathatatlanul kíváncsi természete, végtelen hűsége (Mindent megtett, hogy visszacsalogassa Ingrid Bergmant Amerikába, Hollywoodba. Felajánlotta neki a Szemben az erőszakkal női főszerepet, és arról biztosította, hogy meg fogja védeni a támadásoktól.) azonban mind újdonságként értek.

A Délidő készítése közben Cooper az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság (HUAC) látókörébe került. Még 1947-ben, megjelent a meghallgatások első napján, nem nevezett meg senkit, nem minősített egy forgatókönyvet sem. Elmondása szerint azért volt ott, hogy elmondja, Hollywood nem a kommunisták melegágya. Később elismerte, már az is hiba volt, hogy megjelent.

Mikor Hollywood vezető férfiszínészeinek java - Kirk Douglas, Peck, Brando, Heston, Clift - nem vállalta a Délidő seriffének szerepét, valaki kiegészítette a háromnegyed millió dolláros költségvetést a hiányzó 250000-rel, azzal a feltétellel, hogy Cooper szerepel. Ha nincs Cooper, nincs pénz. Cooper elolvasta a forgatókönyvet és belevetette magát az előkészületekbe.

Carl Foreman, a Délidő forgatókönyvirója és a Kommunistapárt egykori tagja, aggódott Gary Cooper politikai nézetei miatt. Ezért több hónappal a forgatás előtt elhívta ebédelni és elmondta hogy a párt tagja volt. Megdöbbenésére, erre Cooper azt mondta, hogy ez Foreman magánügye, őt ez nem érdekli. Hamarosan közeli barátok lettek. Mikor Foremant nyilvánosan kommunistának bélyegezte a HUAC, egy tanu vallomása alapján, jött a hívás, hogy Foremant ki kell rúgni. John Wayne állt emögött. Cooper kiadott egy nyilatkozatot, hogy Foreman a legjobb fajta amerikai és politikai nézetei csakis őrá tartoznak.

Két hete tartott a forgatás, mikor Foremannek meg kellett jelennie a HUAC előtt. Wayne és elvbarátai - többek közt Ward Bond és Ginger Rodgers - figyelmeztették Stanley Kramert, amennyiben nem távolítja el Carl Foreman nevét a stáblistáról, megtorpedózzák a film elkészültét. Kramer belement. De amikor erről tudomást szerzett Cooper és Zinneman, azzal fenyegették meg Kramert, hogy kiszállnak a filmből, ha Foreman neve lekerül. Elérték a célukat, Foreman neve maradt.

Ez feldühítette Waynet. Kapcsolatba lépett Foremannel és arra próbálta rávenni, hogy mondjon neveket a bizottság számára, ha nem teszi, tönkreteszi a karrierjét és bevonatja az útlevelét (mindkét fenyegetés később valóra vált). Ekkor, Cooper felajánlotta, hogy elmegy tanuskodni Foreman érdekében, de baráti viszonyukra hivatkozva elutasították kérelmét. Amikor ez Wayne fülébe jutott, Coopert is megfenyegette, hogy karrierjének vége fog szakadni, ha nem hagyja ott a filmet.

Cooper természetesen, azt mondta Waynenek, hogy menjen a pokolba. Miután a film dobozba került és Foreman indexre lett téve, de még mielőtt a film learatta a babérokat, Foreman megalapította a saját cégét. Cooper is befeketett a cégbe és nem titkolta. Cikkek jelentek meg jövőbeli terveikről, Foreman fog írni és rendezni, Cooper pedig szerepet vállal a filmben. De a következő napokban olyan nyomás nehezedett Foremanre, hogy rá kellett jönnie, terveiket sosem tudnák megvalósítani és Cooper karrierje is tönkremenne. Ezért felbontotta a Cooperrel kötött szerződést és Angliába költözött. Még később is, annyira hálás volt Coopernek, hogy még az első visszautasítás után is elküldte az elkészült forgatókönyveit. Például A Híd a Kwai folyón, vagy a Navarone ágyui szkriptjét. Cooper, kora és rohamosan romló egészsége miatt vissza kellett, hogy utasítsa az ajánlatokat.

1953 márciusában, az Oscar gála ideje alatt, Anthony Quinn és Gary Cooper Mexikóban tartozkodott, a Blowing Wild forgatásában. Mindketten jelölve voltak. Quinn el akart utazni a díjátadóra, de mivel Cooper nem ment, ezért ő is maradt. Quinn saját szavai: "Bármit tett Coop', én követtem a példáját. Ő volt az én példaképem." Az Oscar estéjén a rádiótudósítást hallgatták egy kisebb mulatság keretében. Quinn nagyon izgatott volt. Egyszercsak meglátta Coopert és Barbara Stanwycket, hogy egy üveg borral elindulnak sétálni. Megkérdezte Coopert, hogy nem fogja hallgatni a közvetítést. Azt felelte, hogy nem és Barbarával otthagyták a mulatságot. Quinn azt mondta, hogy rettenetesen kíváncsi volt, hátha nyer, de ha Cooper nem, akkor ő sem. Quinn magához vett egy üveg bort és Cooperhez és Barbarához csatlakozott, akik egy domb tetején ittak. Később mindhárman feküdtek és az eget bámulták. Cooper kuncogni kezdett. Majd, olyan erősen kezdett nevetni, hogy fel kellett ülnie. Quinn és Stanwyck nem tudták mire vélni a dolgot. Megkérdezték, hogy mi olyan vicces. Cooper elmesélte, hogy egy hete Cuernavacában találkozott John Wayne-nel. Quinn reménykedett, hogy leütötte Wayne-t. Cooper azonban megrázta a fejét és elmondta, hogy megkérte, hogy vegye át a szobrot, ha ő nyerne. Quinn nem hitt a fülének, azok után, hogy Wayne el akarta lehetetleníteni Cooper karrierjét. Coopernek csodálatos humorérzéke volt - Szülei Angliából származtak, és három évig a szigetországban járt iskolába - Quinn szerint, Cooper majdhogynem dörzsölgette a tenyerét elégedettségében, amikor azon gondolkodott hogy vajon mit fog mondani a kurafi (sonuvabitch) ha Cooper nyer.

Cooper nyert és Wayne vette át a szobrot. Arcátlanul és képmutató módon azt merte mondani, hogy számon fogja kérni az ügynökén, hogy neki miért nem ajánlották fel a seriff szerepét, akinek az alakját, egy ritka tehetséges író, Carl Foreman alkotta meg. A beszéd megvan az archívumban, meg lehet hallgatni. Lélegzetelállító.

Amikor Cooper irásos hagyatékában kutakodtam, kezembe került egy levél másolata, valamelyik producertől. Coopernek ajánlottak fel egy szerepet egy filmben, amelynek Lewis és Clark volt a címe. Lewis lett volna Cooper, Clark pedig Wayne. Egy hatalmas "NEM!!!" volt a levél aljára vésve."

4 komment

Címkék: gary cooper idegen tollak john wayne 1953


A bejegyzés trackback címe:

https://hombre.blog.hu/api/trackback/id/tr86756092

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vittorio 2008.11.10. 15:39:41

Szeretnék még ilyen történeteket olvasni.
Szuper, hogy lefordítottad.
Még kérünk!

Dani 2008.11.14. 14:26:32

Nagyon érdekes történet! :)

-Szűcs Gyula- · http://nerdblog.blog.hu/ 2009.03.04. 01:46:48

tényleg jó sztori, de hát ezen a westernblogon mindne jó! ;)

Gina_88 2010.03.29. 18:53:23

Nagyon jó a történet, köszönet!
(A blogod is jó! :)