címkék

1939 (1) 1950 (1) 1952 (1) 1953 (1) 1958 (2) 1962 (1) 1963 (1) 1965 (1) 1966 (2) 1967 (2) 1968 (4) 1969 (1) 1970 (2) 1971 (2) 1977 (1) 2002 (2) 2005 (1) 2006 (1) adolfo celi (1) alex de la iglesia (1) andrea giordana (1) anthony mann (1) anthony steffen (2) brigitte bardot (1) burl ives (1) burt lancaster (1) carroll baker (1) charles bickford (1) charlton heston (1) christina galbo (1) chuck connors (1) clint eastwood (1) david von ancken (1) delmer daves (1) dominique boschero (1) edwin sherin (1) eli wallach (1) elliot silverstein (1) elozetes (1) ennio morricone (1) enrico maria salerno (1) filmkritika (22) franco nero (1) fred zinnemann (1) gary cooper (3) gianni puccini (1) gian maria volonte (1) giuliano gemma (1) giulio petroni (2) grace kelly (1) gregory peck (1) headquarters (2) idegen tollak (2) james coburn (1) james stewart (1) jean simmons (1) joel mccrea (1) john steiner (1) john wayne (1) lee van cleef (2) liam neeson (1) luke askew (1) maria cuadra (1) mario caiano (1) mark damon (1) martin ritt (1) michele lupo (1) nemet (1) olasz (11) paul naschy (1) paul newman (1) peter lee lawrence (3) philippe leroy (1) pierce brosnan (1) pierro lulli (1) poughkeepsie (1) quention tarantino (1) rafael romero marchent (1) raimund harmstorf (1) randolph scott (1) richard harris (1) rod steiger (1) sam peckinpah (1) sancho gracia (1) sean connery (1) sergio leone (3) soundtrack (5) spanyol (1) susan clark (1) tinto brass (1) tomas milian (1) tommy lee jones (1) uk (1) umberto lenzi (1) usa (10) video (1) william wyler (1) Címkefelhő

 

Free counter and web stats

2009.03.15. 14:05 Varga Denes

Komolytalan forradalom: Un Treno per Durango (Train for Durango)

A forradalmi idők kedveznek a zavarosban halászóknak. Két kispályás gazember alkotta duót azonban eddig elkerülte a szerencse. Guatemalába színesfém reményében mentek, és anélkül hagyták el az országot. A film elején egy szűk kanyonban lovagolnak valahol Mexikó északi részén. Hátuk mögött dudaszó hallatszik és egy vasúti szerelvény tűnik fel. Kitérni nem tudnak előle, a szurdok bejáratáig vágtáznak, épp' hogy elkerülve a tragikus végkimenetelű balesetet. A városban aztán vonatjegyet akarnak venni az ingadozó árfolyamon dolgozó jegyüzértől, aki aztán minden ingóságuktól (ló és pisztoly) megfosztja őket. Mindig van egy újabb képtelen ötletük a gyors meggazdagodásra: a Guatemala-project kútba esett, most kőolajjal akarnak foglalkozni Texasban. Viszont egyikük szárnyaló fantáziájához sem párosult a terv megvalósításához szükséges intelligencia és ravaszság; boldog-boldogtalan képes átverni őket. Ügyefogyottságuk és szűnni nem akaró lelkesedésük meggátolja őket abban, hogy kiértékeljék kilátástalan helyzetüket és levonják a szükséges konzekvenciákat: nem ez az ő hivatásuk. Boldogok tehát a lelki szegények, mert vakon hisznek abban, hogy egyszer gazdagok lesznek.

A film a XX. század elején, a mexikói forradalom zűrzavaros éveiben játszódik és követi a zapata-westernek bevált formuláját. Adott egy gringo és egy mexikói (lásd: Egy maréknyi dinamit, Quien Sabe), akik folyamatosan zsörtölődnek egymással, és közben, mintegy mellékesen, nyakig belekeverednek a forradalmi katyvaszba. Általában ezek a filmek - a forrongó hatvanas évek szellemében - nyílt politikai üzenetet hordoztak. A készítők a mexikói forradalmat keretként használták politikai meggyőződésük hirdetésére. Ezekből a filmekből a hatvanas éveket meghatározó ideológiákról sok mindent meg lehet tudni, Mexikóban lezajlott történelmi eseményekről azonban semmit. A vonat Durangoba nem tűzött ki zászlajára ilyen és ehhez hasonló propagandisztikus célokat, egy könnyed, teljesen apolitikus vígjátékként lehet aposztrofálni. Itt a forradalmi állapotok arra adnak lehetőséget, hogy a lehető legkülönfélébb pénzsóvár alakok tegyenek keresztbe egymásnak és teremtsenek mulatságos vis maior helyzeteket.

A két pitiáner szélhámos szerepére Anthony Steffent és Enrico Maria Salernot szerződtették, megjelenésükben teljesen különböznek egymástól, ez még jobban kiemeli a másik hiányosságait. Steffen a jóképű gringo, akinek csak úgy süt az együgyűség az arcáról, míg Salerno az örökmozgó, mediterrán típus. Nagyravágyó kisemberek hamar elnyerik az emberek elnéző szimpátiáját. Botladozásaikkal és féktelen álmodozásaikkal ezt Steffen és Salerni is hamar eléri. Nem túlzás azt állítani, hogy párosuk már az első perctől fogva működik. Pontosabb megfogalmazás talán, hogy a Vonat Durangoba egy zapata-környezetbe oltott, véresen komolytalan buddy movie.

Forradalmárokként pózoló banditák ütnek rajta a Durangoba tartó vonaton, lemészárolják az utasok többségét és egy francia nővel és egy telefonfülke nagyságú széffel távoznak. Gringo és társa, túlélik az öldöklést (a mexikói életművész a férfi wc-ben malmozza végig az mészárlást) és hozzájutnak a széf kulcsaihoz. Innentől leegyszerűsödik a tervük: a széf után erednek. Az események már az első negyedórában túlnőnek rajtuk és már a bolondok szerencséje sem elég, hogy ép bőrrel megússzák. Van helyette egy újdonsült védőangyaluk, aki deus ex machinaként terem elő a semmiből ferrari-piros oldmobile-ján és mindig kisegíti őket szorult helyzetükből. Öltözéke kifogástalan, mintha az imént lépett volna ki a Continental szálló forgóajtaján. Ő a vadnyugat James Bondja.

Westernben nagyítóval kell keresni a nőt. Azok is vagy tanítónők, vagy kurvák. Dominique Boschero Helenje azonban maga a női függetlenség szobra. Francia és elmondása szerint azért jött Mexikóba, hogy találkozzon Pancho Villával, a hírhedt útonállóval. Csupa kaland és báj, golyózápor közepette is van ideje egy csókra. Akkor sem esik kétségbe, ha banditák fogságába kerül, inkább intrikál és cselt sző a széf megszöktetésére. Az ilyen nők miatt törnek ki háborúk.

A legtöbb spagetti-western komédia nem működik. Nem ismerik a mértéket és a humor fárasztó hülyéskedésben merül ki. A tárgyalt filmnek még sikerül a határon egyensúlyoznia. Tele van az olasz filmesekre jellemző őrült ötletekkel; de minden blődséget egy valóban vicces pillanat követ. A gyors tempónak köszönhetően pedig a "fájdalmas" részeknek hamar vége van. A hetvenes évek spagetti-vígjátékaihoz képest, A vonat Durangoba nagyobb költségvetésből készült és ez rögtön megnyilvánul például a változatos helyszínekben, sokat hozzáadva a film élvezhetőségéhez. Másik különbség, mondjuk a Az ördög bal és jobb kezéhez képest, hogy itt sebeznek a golyók és az emberek hullanak, mint a legyek. Ezáltal itt még nagyobb súlya van a történéseknek és ez a filmközi küzdelmeket és a bravúrosan fényképezett, végső párbajt is feszültebbé teszi. A fináléban pedig még egy TÉNYLEG meglepő csavarra is futotta.

Jól van, ez mind szép és jő, de hogyan tudom megnézni a filmet? Németországban jelent meg dvd-n, a Koch Media gondozásában. Ízléses, szép, slim digipackos kiadvány. Olasz és német nyelv található a lemezen, angol és német felirat közül lehet választani. A kép minősége minden igényt kielégít. Akit nem riaszt el a magyar nyelv hiánya, érdemes beruháznia a dvdre, tíz euro az ára.(Ezt forintba, az ismert körülmények miatt, hadd ne számoljam át.)

Szólj hozzá!

Címkék: olasz filmkritika 1968 anthony steffen mario caiano enrico maria salerno mark damon dominique boschero


A bejegyzés trackback címe:

https://hombre.blog.hu/api/trackback/id/tr65937300

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása