Hombre úgy döntött, hogy kis időre leszáll a sznobizmus felnyergelt lováról, és egy olyan film vizsgálatának szenteli idejét, amely itthon is beszerezhető dvdn. Kezdem a végével, Shalako egy identitászavarban szenvedő európai szuperprodukció, ahol hiába állt rendelkezésre elegendő pénz, tehetséges és/vagy ismert színészek egész sora, profi rendező, ideális forgatási helyszín, valami már a legeslegelején menthetetlenül elromlott. Sejtésem szerint az, hogy a film senkinek nem volt szívügye. Leforgatták, mert megint divatba jött a western, leforgatták, mert volt rá pénz, de ötletre már nem futotta.

A stáblista végigolvasása bábeli zűrzavar érzetét kelti, a rendező hollywoodi, a leszerelt amerikai ezredes szerepében egy skót, Sean Connery, a vad angol grófnőt Brigitte Bardot játssza, az angol grófot pedig egy német származású színész, Peter van Eyck alakítja. Woody Strode (Keomából az íjász) néger létére, Chato apacs törzsfőnök bőrébe bújt. Mintha kártyán dőlt volna el a szereposztás. A filmet Spanyolország déli részén, Almeria félsivatagos, hegyvidéki területén forgatták, amely igencsak forgalmas helyszínnek számított akkoriban, egyszerre helyettesítette Új-Mexikót és Líbiát, itt készült Shalakoval közel egyidőben a Piszkos játék című film Michael Caine főszereplésével. (az egyik legjobb háborúellenes filmszatíra, amit valaha láttam, a Huszonkettes csapdájának méltó párja.) A történet egy mondatban: Európai arisztokrácia néhány jeles tagja vadász-expedíción vesz részt Új-Mexikóban az apacs rezervátum területén. Az indiánok ezt nem nézik jó szemmel, megtámadják a nemesi szabadcsapatot, de jön Sean Connery és keresztülhúzza a rézbőrűek számítását.

Shalako minden tekintetben érdektelen film, ha felnőtt korban, felnőtt fejjel nézzük. Története bárgyú, váratlan fordulatot, feszültséget hiába keresünk benne. Karakterek kizárólag közhelyek segítségével érintkeznek egymással, egy kiragadott példa: Nem tudtam aludni, leülhetek melléd? Úgy látszik, nincs esti tábortűz e mondat nélkül. A színészi alakítások egytől-egyig borzalmasak, ez volt az első szerepe Sean Connerynek, miután megvált az időközben megunt Bond-image-tól, hiába vártam, hogy bizonyítsa, sokoldalú színész ő, egy dologról győzött csak meg: ő már tényleg nem áll Őfelsége szolgálatában, soha nem tűnt annyira jelentéktelennek a skót a filmvásznon, mint a Shalakoban. Brigitte Bardot csupán szépsége folytán előzi meg kollégái teljesítményét, pedig a Viva Maria című westernszerűségben, hitelesen és nagy lelkesedéssel hozza a nimfomán, aranyszívű és anarchista forradalmárnő karakterét. Arról a filmről kellett volna írnom.

Az előbb felsorakoztatott hiányosságok egy esetben nem gátolják a mű élvezetét, ha képes a néző gyerek fejjel megtekinteni a filmet. Bárgyú történetből bájosan naiv mese válik, megidézve a padláson porosodó ifjúsági kalandregények világát. Mindegyik szereplő egy adott nemzetiség és társadalmi osztály sztereotípiái szerint viselkedik, egyéni vonásokra nem marad hely. Az angol gróf például hűvös, elegáns és dölyfös (Ha nemes lennél, most megöltelek volna, mondja Shalakonak), a sorozatos megaláztatások után a hegymászás mint nemesi hobbi, lesz az a tudás, amivel az indiánok elől menekülő társaságot kisegíti a bajból és ezáltal visszanyeri becsületét. A játék bármelyik karakterrel tetszés szerint folytatható, elég megmondani a nemzetiségét és hogy melyik társadalmi réteg szülötte, és bárki a film megnézése nélkül könnyen kitalálhatja főbb tulajdonságait. Olyan mesterséges világ ez, ahol egy pillanatig sem kétséges, hogy a házasságszédelgő asszony megkapja méltó büntetését, valamint Brigitte Bardot és Sean Connery együtt, kéz-a-kézben fognak ellovagolni a pirosbetűs The End felirat alatt.

Kíváncsi vagyok hogyan viszonyulnék a műalkotáshoz, ha még alsótagozatos koromban láttam volna először, mikor a nyári szünetben személyiségzavaros apacs harcossá váltam, és házilag készített íjjal lövöldöztem a fatörzseket és lombkoronákat a képzeletemben Colorado állam méretűvé duzzadt hátsókertben. A nosztalgikus élmények hatására, biztos elnézőbb kritikát fogalmaztam volna meg, és talán még egy kicsit élveztem is volna a filmet. Shalakonak tehát két lehetséges célközönsége van, azok az alsótagozatosok, akiket még lázba hoz az indiánosdi, és azok, akik kíváncsiak Brigitte Bardot vastagon, feketével kihúzott, kapkodó szemeire.

Legnagyobb titoktartás közepette jelentette meg a dvdt a Caesar Film International, vagy én voltam a peches, vagy tényleg komoly utánajárást igényel a beszerzése. Angol vagy magyar hanggal követhetjük a filmet, felirat azonban nem található a lemezen, érthetetlen, hiszen a párbeszédek két nyelven való lejegyzése nem urándúsítás. További hanyagság, hogy az apacs törzsfőnök néhány mondatát elfelejtették lefordítani magyarra, hiába mondja azokat angolul. A képminőség figyelembe véve a dvd árát (1000 Ft) és a film elkészültének évét (1968) kielégítő.

Egy okoskodó megjegyzés a végére: Shalako név Sean Connery szerint esőt hozót jelent, a wikipédia azonban mást mond.