A startpisztoly dörrenésével egyidőben hadd bátortalanítsam el az idetévedt olvasók - félek - túlnyomó többségét: ebben a filmben nem rabol repülőgépet John Travolta és nem az a magyar címe, hogy Rés a pajzson. Igen, az angol eredeti ugyanaz, de más hasonlóság nincs. Ugyanis az 1950-ben mozikba került Broken Arrow a filmtörténet első liberális westernje. Most, hogy egy zalai törpefalu átlagos népességével megegyező számú olvasó érdeklődésére számíthatok, elmúlt a megilletődöttség és koncentrálhatok arra, ami igazán fontos: kritikám tárgyára.

A film története megtörtént eseményeken alapul, szereplői a valóságban is léteztek. Cochise, apacs törzsfőnök és Tom Jeffords, leszerelt katona barátsága a film központi motívuma. Jeffords nemesfémek után kutat az apacsok lakta hegyekben, mikor rátalál egy sebesült indián kisfiúra, akit az akkoriban dúló apacs-háború ellenére, nem hagy sorsára, hanem felgyógyítja. Így mikor apacs fogságba esik, a gyerek közbenjárására szabadon engedik. A többi foglyul ejtett sápadtarcú rosszabbul járt, megkínozták és megölték őket. Egyiküket nyakig a homokba ásták és mézzel kenték be az arcát, odacsalogatva a vöröshangyákat. Csúnya halál. Itt utána lehet olvasni hogyan is kezdődtek az apacs háborúk. Jeffordsot, visszaérkezve a városba, rögtön indián-barátnak, árulónak bélyegzik, aki dühében megígéri, hogy egyedül elmegy Cochise-hoz és lerendezi vele, hogy legalább a leveleket szállító lovasokat engedje át a területén. A törzsfőnököt lenyűgözi Jeffords bátorsága és garantálja a postát szállító lovasok biztonságát. Ez a valóságban is megtörtént. Emellett persze a háború folytatódott. Mikor a kékzubbonyosok katasztrofális vereséget szenvednek, hirtelen hajlandóságot mutatnak egy békeszerződés tető alá hozására. Ebben Jeffordsnak nagy szerepe lesz. Mindkét oldalról vannak, akik mindent megtesznek, hogy a béke tiszavirág-életű legyen.

A Tört nyíl mérföldkő a westernfilm evolúciójában, mégsem sorolják a zsáner kikezdhetetlen klasszikusai közé. Joggal, mivel egy szerethető, ámde középszerű filmről van szó. Ha klasszikust akarunk látni, elég a rendező, Delmer Daves mozgóképes munkái közt kutakodni, ott találjuk az 1957-es keltezésű 3:10 To Yumát. A Tört nyíl, a maga idejében, vakmerő témaválasztásával tűnt ki a westernfilmek áradatából: először ábrázolták az indiánokat a fehérekkel egyenértékű embereknek. 1950 előtt az őslakosok nem voltak többek mozgó céltáblánál, akik a főhős skalpjára, lovára és nőjére pályáztak és értelmi képességük egy falka kiéheztetett farkaséval vetekedett. Itt viszont érző, gondolkodó, megbékélésre és állati kegyetlenkedésre egyaránt képes emberek az apacs törzs tagjai, lényegében nem különböznek ezen sorok olvasóitól. Képesek viccelni, élcelődni! A legfontosabb talán, hogy a törzset eltérő személyiségek népesítik be, és nem két tucat elmaszkírozott statiszta ugrándozik egy totemoszlop körül, és a forgatókönyv megpróbál túllépni a "nemes vadember" unalmas sztereotípiáján is. Felemás sikerrel. Sajnos Cochiset, Jeff Chandler alakítja, akinek nem vitatom színészi kvalitásait, de nem rendelkezik indián felmenőkkel és egyszerűen nem alkalmas a szerepre. Sztoikus arccal bámul a távolba, jelezve ő felette áll minden emberi gyarlóságnak. Ennél azért többet kellett volna foglalkozni a karakter megformálásával. Geronimo alakja már sokkal hihetőbb, igazi badass motherfucker.

Kínosan ügyeltek az egyensúly fenntartására, fehérek és az indiánok közt is találunk becsületes és aljas embereket és mindkét fél hibás a háború kitörésében és elhúzódásában. Persze a jó és a rossz egyensúlya ugyanolyan mesterséges tákolmánya az egyszerűsítésre mindig kapható emberi elmének, mint az az elképzelés, hogy ez az oldal a jó és a másik pedig a rossz. (Talán ismerős a mondat: Csak a halott indián, a jó indián.) Ami a mai nézőnek egy ásításra késztető tanmesének tűnik, arra 1950-ben nagy szükség volt, a filmnek jelentős szerepe volt abban, hogy pozitív irányba változzon a közgondolkodás az indiánokkal kapcsolatban. És itt jön be a kérdőjel, hogy a sulykolt üzenet, vajon agyonnyomja-e a filmet? A válaszom az, hogy félig-meddig. Feszültség csak nyomokban fedezhető fel a filmben, a történet a tanmese hangulat miatt nem tartogat meglepetéseket. A történelmi alapokat teljes mértékben nélkülöző szerelmi szál túlságosan szirupos, idilli és elnagyolt. Jeffords beleszeret egy apacs lányba, akit aztán elkísér a folyópartra ruhát mosni, meg vadbogyókat szedni majd leküzdve a szédítő társadalmi és kulturális távolságokat törzsi szertartás szerint egybekelnek. Mindezt azért, hogy a végén bekövetkezhessen a tragédia: Sonseeahrayt lelövi egy fehér telepes. Többféle értelmezését olvastam a lány halálának. Egyrészt, ez azt akarja mutatni, hogy nincs béke nagy áldozatok nélkül. Másrészt, viszont úgy is lehet értelmezni, hogy ez gesztus volt az akkori konzervatívok felé, elítélve a rasszok közti házasságot. Tessék megnézni és eldönteni. Az biztos, hogy a szerelmi szál mindenképpen kellett ahhoz, hogy becsalogassák a nézőket.

A mérleg másik tányérja is meg van pakolva ám. A fényképezés elsőrangú, a csatajelenet koreográfiája mesteri, az indián szokások bemutatása érdekes és autentikusnak tűnik, és James Stewart alakítása, ahogy az elvárható tőle, tökéletes. Tom Jeffordsban az átlagos amerikait testesíti meg, és James Stewartnál senki sem tudta jobban elhihetni a nézővel azt, hogy akit a vásznon lát, az akár lehet önmaga is.

A film a magányos lovas figurájával nyit és záródik, tiszteletben tartva a western hagyományait és a lezárás megnyugtató érzetét keltve a nézőben. A valóságban Tom Jeffords még évekig ott maradt indiánügynökként felügyelve a békét. Aztán kifúrták a helyéről, mert a Chiricahua-hegységben található rezet és ezüstöt akarták kibányászni a telepesek és az ott élő apacsokat átdobták a San Carlos Rezervátumba. Eddigi olvasmányaim során nem találkoztam egy olyan indián törzsekkel kötött békeszerződéssel sem, amit az amerikaiak betartottak . Cochise egy rezervátumban halt meg öregkorában. Geronimo pedig még évekig harcolt, majd ő volt az utolsó szabadon élő törzs vezetője, aki megadta magát az Egyesült Államok hadseregének. A film alapjául szolgáló történések érdekesebbek, mint maga a film, viszont a film nélkül, sokkal kevesebben tudnának róluk. Én például biztos nem.

Jól van, ez mind szép és jó, de hogyan tudom beszerezni a filmet? Könnyedén beszerezhető dvd-n a Broken Arrow, ára baráti, 10 USD körül mozog. A névegyezés miatt nehéz dolga lesz annak, aki le akarja letölteni.