A western halott műfaj. Mindaz, amit képvisel, legyen az maszkulin erőfitogtatás, vagy a szabad ember mítosza a modern nyugati civilizáció hajnalán, hidegen hagyja a ma filmeket néző tömegeket. Pontosabban ez meg sem fogalmazódik bennük, csupán a tv kapcsolgatásakor soha nem egy western láttán ejtik a földre a távirányítót. Nincs már meg az a néhány évtizede még létező kapcsolódási pont western és potenciális nézője közt, amelyen keresztül bárki beléphetett a vadnyugat névre keresztelt lelki tájra és azt másfél-két órán keresztül az otthonának tekintse, azon oknál fogva, hogy a bölényre vadászó indiánok, a vasút terjeszkedése és még sorolhatnám, és az ezek mögött sorakozó morális dilemmák semmilyen relevanciával nem bírnak a ma embere számára. Van azért más oka is a műfaj csendes kimúlásának. Ha túl sokat viselünk egy cipőt, elkopik a talpa, vagyis a westernfilmek fogyasztása, mint a kikapcsolódás egyik formája akkora népszerűségnek örvendett a huszadik század jelentős részében, hogy törvényszerű volt a hullámvölgy eljötte. Az újdonság iránti vágy, új szórakoztatási formák születését vonja maga után és a régiek elhullását, vagy legalábbis bizonyos aspektusainak beolvadását az újba. És ez így van rendjén. Hiányzik bárkinek is a középkori misztériumjáték, vagy a toltékok emberáldozatot bemutató szertartása? Ha találnál ilyen eseményről szóló hirdetést az egyik ingyenes programajánló füzet oldalain, elmennél? Nagyon úgy tűnik, hogy a tradicionális western nem ad választ a ma emberét foglalkoztató kérdésekre és még csak nem is szórakoztatja őt.
Az imént leírtakból világosan látszik, hogy miért tekintenek felfokozott várakozással a műfaj iránt máig érdeklődők – legyenek azok kritikusok vagy egyszeri moziba járók - minden egyes új westernfilmre. Nem elégednek meg a szertartásszerűen rögzült narratív és filmnyelvi formulák viszontlátása felett érzett örömmel. Öntudatlanul is azt várják, hogy állást foglaljon a vitában, vagy legalább pedzegesse a kérdést, hogy most halott a western, vagy sem? Ha nem, akkor van jövője? Az elmúlt években elkészült westernek közül a Proposition és a Jesse James meggyilkolása maradéktalanul eleget tesz ennek a kitételnek. Jesse James például lerombolja a társadalmon kívülálló, „velejéig szabad” haramia legendáját és helyette felhúzza a kisemberét, aki haramia akar lenni, olyan, aki csak a legendákban létezik. Egyszerre pusztít és épít. A Propositionban is megvan ez a kettőség. A Börtönvonat Yumába pedig szolgai módon alkalmazkodik a mai nézők igényeihez, ezzel bizonyítva, hogy lehet még a westernből a tömegek élvezeti cikke. A Seraphim Falls viszont figyelmen hagyja a fentebb említett, megválaszolhatatlan kérdést. Olyan, mintha egy időbuborékból szakadt volna ki, és ahonnan jött, ott még mindig több tucat western készül egy évben és ez csak egy a sok közül. És nem akar újat mutatni, nem tör a menet elejére, kezében fáklyával. Meglátásom szerint ezért is voltak vele túl szigorúak a kritikusok. A film mikrokozmosza végletesen puritán, csak két embernek van benne hely: üldözőnek és üldözöttnek; és csak két érzésnek: bosszúvágyból fakadó haragnak és a legelemibb élni akarásnak.
A történet egyszerű és sallangmentes, mint egy ótestamentumi példabeszéd. A Sziklás-hegység egyik istenhátamögötti, hófödte gerincén melegedik Gideon egy tűz mellett. Kinézetét látva rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy hosszú ideje nélkülözi kénytelen a civilizáció vívmányait. Robert Redford jutott róla eszembe a Jeremiah Johnsonban. Puskagolyó fütyül el mellette, nincs idő táplálkozásra, pihenésre, folytatódik az üldözés. A rendező, nagyon okosan, egyenlő időt biztosít Gideonnak és a nyomában lihegő Carvernek. Nincs megmagyarázva, miért történik mindez. A néző csak találgathat, és szimpátiája úgy vándorol üldöző és üldözött közt, mint labda a két térfél között. Carver felfogadott embereket, hogy segítsék a hajszában, túlerőben van, ezért automatikusan Gideonné kellene, hogy legyen a rokonszenv, viszont a csapat tagjainak elejtett megjegyzéseiből egy könyörtelen gyilkos sziluettje sejlik fel.
Gideont Pierce Brosnan, míg Carvert Liam Neesont alakítja. Embert próbáló körülmények között kellett dolgozniuk és ennek ellenére hiba nélkül formálták meg karakterüket. Brosnan anti-James Bond, Neeson pedig anti-Jedilovag, a mi legnagyobb szerencsénkre. Mindketten az ír szigeten születtek, ezért elsőre meglepő, hogy főszerepet játszanak egy tipikusan amerikai történetben. Ha viszont belegondolunk, hogy a 19. században, Egyesült Államok frontier-területe tele volt frissen emigrált, szerencséjüket próbára tévő európaiakkal, és hogy hány nyelv és dialektus keveredhetett egy semmiből kinövő városka kocsmájában, máris érthetővé válik a rendező választása. Akinek, - David Von Ancken - ez az első egészestés filmje, ezen kívül csak tv-sorozatokat rendezett. Ennek fényében meglepően egységes és átgondolt a Múlt szökevénye és csak a vége felé ad okot elégedetlenségre. De erről majd később.
A hajsza lebilincselő intenzitással folyik évszakokon át, télen kezdődik a hegyekben, ahonnan fokozatosan ereszkednek le, és a sivatagban végződik, mintha az Egyesült Államok nyugati felének természeti szépségeit bemutató képeskönyvet lapoznánk, amelynek lapjait az előző tulajdonosból származó vérfoltok szennyeznek be. Merthogy, ezek a tájak legalább olyan kegyetlenek és irgalmatlanok a rajtuk átutazókhoz, mint Carver és Gideon egymáshoz. Carverre üvegburaként ereszkedik le a gyűlölet, rögeszmésen üldözi Gideont és ismerve a filmekből a bosszú lélektanát, már a végső stádiumban van, a beteljesedés lehetősége tartja csak életben. Gideonban ezzel szemben a dacos élni akarás munkál, és a rettegve várt igazolás, hogy azért üldözik, amire ő gondol.
A hangsúly azonban a belső vívódás helyett, inkább az akción van. Az elgyötört arcokra, vagy a tájra tekintve, úgyis tudjuk rögtön, mi játszódik le bennük. Az akció pedig a film ¾-ig gyakorlatig megállás nélkül folyik. Régivágású, meseszerű túlzásokba nem bonyolódó élet-halál harc. Mint a régi szép időkben, amikor a westernnek még nem kellett önmagára reflektálni, kikacsintani, hogy időszerű legyen. Közben azért meg-megtorpan az üldözés, felvillant néhány elemet a vadnyugat hagyományos kelléktárából. Az erdőben, mindentől elzárva élő telepescsalád, mormon-szekérkaraván, bankrablók szökés közben, vasutat építő tábor. A találkozás minden esetben rövid és hiteles, tudomást sem véve arról, hogy láttuk már őket ezerszer. És emiatt a szikár és tárgyilagos megközelítésmód miatt válnak – legalábbis az én szememben – ismét érdekessé.
A hajsza okára, dramaturgiai szempontból a lehető legkésőbb derül fény, csakúgy, mint a Volt egyszer egy vadnyugatban. A legtöbb kritika a film utolsó negyedóráját egyértelmű kisiklásként könyveli el. Ezzel, csak félig-meddig értek egyet. Tartom magam ahhoz, hogy a kiinduló ötlet jó volt, lassítani a nyaktörő tempón szürrealitás szélén táncoló, álomszerű képekkel – képzelgés ez? vagy a valóság? – hiszen ez tökéletesen tükrözi a két férfi idegállapotát. A megvalósítás viszont bőven hagy maga után kívánnivalót. Túl didaktikusan vall a bosszú mibenlétéről, annak pusztító erejéről az ember személyiségére nézve, és átlapozva az ószövetségből az újszövetségbe a megbocsátásról.
Egyszerű és hatásos, mint egy kapualjból ránkzúdított balegyenes. Erősen ajánlott.
Ráadás. Pierce Brosnan az interjú tanulsága szerint kimenekítette a suliból 8 éves kisfiát, hogy együtt megnézzék a Nincs Bocsánatot. Pretty heavy stuff, for an eight year old.
Jól van, ez mind szép és jó, de hogyan tudom beszerezni a filmet? A legtöbb magyarországi, online dvd-boltban megvásárolható, alig kevesebb, mint kétezer forintért. Aki szerencsés, az elcsípheti ezer forint alatt a hipermarketekben. Extraként található rajta pár perces beszélgetés a rendezővel és Liam Neesonnal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
VVega · https://debugme.eu/ 2008.06.05. 23:52:51
(Amúgy a Jesse James nekem nem tetszett. Nagyon nem. Lőjjetek :D)
tangerine71 2008.06.06. 00:32:59
www.yaelf.com/aueFAQ/mifwhydwsy30yrsldb.shtml
FeAt 2008.06.06. 00:34:17
bobbyperu · http://twitter.com/bobbyperublog 2008.06.06. 07:33:15
ales 2008.06.06. 07:46:47
(pl: The tree burials of Melquiades Estrada, No country for old men)
Azhát 2008.06.06. 07:51:56
Hááát, azért ugye a téli erdőben lazán tüzet gyújt, saját maga szedi ki a vállából a golyót, simán túljár a túlerőben lévők üldözők eszén stb.
De az azért nagyon ott van, hogy a tűzgyújtás nagyon nehezen megy (ahogy emlékszem), a golyót úgy veszi ki, hogy záporoznak a könnyei (sőt, még el se kezdi, már könnyezik, naná, még szép), majd miután kivette ájult álomba zuhan stb.
Varga Denes 2008.06.06. 20:04:15
Henrik · http://hh.kepregeny.net 2008.06.16. 16:14:36
H
_Henrik_ 2008.06.20. 01:23:54
Szóval, megnéztem. Nekem kifejezetten tetszett. Nagyon. A vége is. Szerintem bármilyen más véggel csak rosszabb lett volna. Spoilerezek is kicsit. Tetszett a hasüregben kézmelegítés és lóbanbujkálás is. Jók a színészek is, talán az üldözők között a fiatal srác lett picit súlytalan. Tuti előveszem néha. Köszi a tippet.
H
wurlitzervilmos 2008.06.23. 01:17:03
Henrik · http://hh.kepregeny.net 2008.06.23. 11:41:09
Condottiere 2008.09.07. 16:04:00