A westernen belül külön alműfaj volt az úgynevezett Zapata western, mely a mexikói forradalom idején játszódó filmek összefoglaló neve; az ismertebb művek közül ide tartozik a Viva Zapata! (1952) Marlon Brandóval, az Egy marék dinamit (Giu la testa, 1971), és bizonyos mértékig a Vad Banda (The Wild Bunch, 1969) is.

A Zapata western különösen az olaszoknál volt igen népszerű. Kelléktára némileg különbözik a hagyományos westernétől: rendszerint van benne autó (de csak mint kuriózum), motorbicikli, géppuska és egyéb modern találmányok. A cselekménynek vannak bizonyos kötelező elemei. Mindig szükségeltetik például egy gringo (gyakran európai), aki katalizátorként működik; okvetlenül kell pár gonosz mexikói tiszt (ezek lehetnek akár a kormányerők szolgálatában álló martalócok, akár magukat lázadónak tituláló banditák), mindig vannak igaz és becsületes forradalmárok; szinte mindegyikben szerepel kivégzőosztag; gyakran előfordul egy-két német tiszt, mindig a rossz oldalon; szükséges továbbá kellő mennyiségű robbantás is.

A Tepepa, Giulio Petroni 1968-as filmje, több szempontból is érdekes. Elsősorban igen furcsa Orson Wellest westernben látni, pláne mint a fentebb említett gonosz, szadista mexikói tiszt alakítóját. Sajnos, nem tudtam neki elhinni, hogy mexikói. Egyébként óriási színész, de ez a szerep elég szerencsétlen választás volt. Nem is tűnik túl lelkesnek. Egy ilyen karakter pompásan állt volna például Emilio Fernándeznek, aki a Vad Bandában a roppant szemét és aljas Mapache tábornokot játszotta. Welles ebben az időben sok filmet csak a pénz miatt vállalt el, mert a stúdiók nem akartak pénzt adni a saját - többnyire költséges - produkcióihoz.

A címszerepben az ifjú Tomas Milian remekel, aki a spagettiwesternek egyik állandó karaktere volt, többnyire pontosan ilyen szerepben - félig forradalmár, félig bandita, mexikói parasztkölyök. Milian nálunk nem túl ismert színész, pedig a westernek mellett egész sor olasz krimiben is játszott, sőt, ő alakítja a főszerepet Antonioni Egy nő azonosítása (Identificazione di una donna, 1982) c. filmjében. Rendkívül temperamentumos, az a fajta színész, aki hatalmas élvezettel éss beleéléssel játszik, néha majdnem túl is játssza egy kicsit, de ez nem baj, a szerepei többségéhez jól áll. A fiatal Mifune juthat eszünkbe róla.

Tepepa egy igencsak öntudatos lázadó, aki egyfelől hős forradalmár, másfelől viszont vannak sötét dolgok a múltjában, melyek a rengeteg flashback során bontakoznak ki. A spagettiwestern mindig kedvelte a flashbackeket, ez a film már-már túlzásba is viszi, de azért még követhető.

A harmadik fő karakter a kötelező gringo, aki jelen esetben brit, alakítója John Steiner. Ez a nem túl szimpatikus fejű úriember előbb megmenti Tepepát a kivégzőosztag elől, majd több ízben ki akarja nyírni. Később megtudjuk, hogy erre jó oka van (némi vendetta forog fenn), de tudja fene, ettől se lesz szimpatikusabb. A múltbéli bűneset, mely bosszúért kiált, egyébként egész szépen le lőn nyúlva a Pár dollárral többért-ből.

Fontos szereplő még egy mexikói kisfiú (ez is toposz a Zapata westernekben), aki hűséges Tepepához, és nem szereti a gringót, mert az "nem szereti Mexikót...". Derék kis kölyök, a film végén mint a jövő forradalmára jelenik meg. A zenét maga Ennio Mester komponálta; roppant fülbemászó és szép, pont, amilyen egy jó kis westernhez kell; a tájak szokás szerint gyönyörűek, a történet kalandos és fordulatos; egyszóval, érdemes megtekintetni a filmet.