Egy film, amelynek az elérhetetlensége volt a legfőbb erénye. Vajon a várakozás évei alatt szabadon burjánzó, vérmes remények minden esetben csalódásba torkolnak? Most kiderül, hogy a Night of the Serpent kiállta-e az első éjszaka próbáját.

Sokáig elveszett filmnek számított, nem látta senki és nem létezett olyan írásba foglalt vélemény, amely gátat szabhatott volna az internetes fórumokon tapasztalható lelkesedésnek. A film minőségébe vetett bizalom elsősorban a rendező személyén alapult: Giulio Petroni. A három Sergio mellett (Leone, Corbucci, Solima), rendszerint őt is megemlítik, ha a western olasz mestereiről van szó. Leghíresebb rendezése a Death Rides a Horse, amely egy szélsebes tempójú bosszúfilm Lee Van Cleeffel és Diabolikkal, avagy Barbarella szex után ismét repülni képes angyalával: John Phillip Law-val. A film nagyszerűségére bizonyíték, hogy Tarantino csent belőle néhány motívumot a Kill Billhez és a zenéjét is felhasználta. Bűn lenne elfelejtkezni Petroni szélsőségesen marxista westernjéről, a Tepepáról. Efajta filmeket nézhettek Che Gueveráék a harci morál szinten tartásáért, két falu lerohanása közt, ha néhanapján áramhoz jutottak a dzsungelben. Idáig nagyon vonzó Petroni ajánlólevele. Én is a fórumokon gerjesztett tömegpszichózis hatása alá kerültem, és komolyan elgondolkoztam azon, hogy megrendelem a filmet harminc dollár plusz postaköltségért Dél-Afrikából. Ugyanis múlt év végén megtört a jég és egy dél-afrikai kiadó megjelentette a Night of the Serpentset dvd-n. Aztán győzött a hideg racionalitás és inkább vártam egy olcsóbb lehetőség felbukkanására. Ez két hete megtörtént.

A filmet egyébként Ringo Kill címen adták ki a déli féltekén, ami azért is érthetetlen, mert igaz, hogy többen erőszakos halált halnak a játékidő alatt, de senkit nem hívnak Ringonak. Mindegy, Németországban is minden második spagetti western címében szerepel az, hogy Django. A film másik két ismert címe már szervesen kapcsolódik a film történetéhez. Magyar fordításban: Kígyók éjszakája vagy Viperák fészke.

A teljes körű lefedettség elérése érdekében, azt még muszáj megemlíteni, hogy nem csak nagy műgonddal megmunkált aranyékszerek kerültek ki Petroni kezei közül. A Sky for a for a roof full of stars egyenetlen westernkomédia, a Providenciának pedig már az alapötlete is hitetlenkedésre késztetett: Charlie Chaplinről mintázott bájgúnár bohóckodik a Vadnyugaton. Reflexszerűen merül fel a kérdés: vígjáték a Kígyók éjszakája? A hetvenes években készült spagettiwesternek jelentős részében helyet kap a komédia. Ez a műfaj elkurvulásának biztos jele. Mély lélegzet, kifúj, a kígyók éjszakája még hírből sem ismeri a comic relief technikáját. Más módon frissítették a western-formulát, erős krimiszálat illesztettek a történet fonalába. A poszter is western környezetbe ágyazott gialloként próbálja eladni a filmet, de ahhoz sem nem elég véres, sem nem elég erotikus. Egy csendes mexikói településen négy rokon azon mesterkedik, hogy megkaparintsák az ötödik örökségét. Zuhogó esőben fellopóznak a szobájába és néhány baráti pofonnal adnak nyomatékot kérésüknek. A potenciális örökös szerencsétlenül üti be a fejét és elhalálozik. Az éjszaka leple alatt kivonszolják a holtestet és megpróbálják közúti balesetnek álcázni a tehetős rokon halálát. Sikertelenül. Másnap, a helyőrség parancsnoka, néhány óra leforgása alatt felgöngyölíti a bűnügy szálait, összehívatja a négyfős rokonságot és megzsarolja őket, hogy bizonyos részesedésért cserébe hajlandó eltussolni az ügyet. Az ötfősre bővült alkalmi szövetség tervének megvalósításához azonban még egy embert meg kell ölni. Elsőrangú karakterszínészek játsszák mindegyiküket. Meg se kell szólalniuk, beszélő arcokat találtak az örömlány, a sekrestyés, a fogadós és a városi elöljáró szerepére. A film egyik legerősebb jelenetében, a prostituált (Magda Konopka gyönyörű!) különböző megalázó cselekedetekre készteti a sekrestyést, aki még a perselypénzt is elhozta, hogy együtt lehessen a kuzinjával! A giallok szexuálisan túlfűtött világa többek közt ebben a jelenetben kerül karnyújtásnyi közelségbe. A simlis társaságból kiemelkedik Luigi Pistilli, aki a dörzsölt katonatisztet alakítja. Játéka visszafogott és eszköztelen, de egy pillanatig sem kétséges, hogy ő irányítja az eseményeket.

Eltelt a filmből negyedóra és a főhős sehol. A katonatiszt felkeresi a közeli hegyekben táborozó banditavezért/forradalmárt. Mindössze két év van a két film közt, de a szemben álló felek profiton alapuló barátsága a Tepepában még elképzelhetetlen lett volna! A banditavezér ép gyorstalpalót tart forradalmi etikából a parasztoknak. Azt a peónt gondolkodás nélkül agyonlövi, aki magának dugta el az élelmiszert, és halottnak nyilvánította a forradalmat. A másiknak viszont megkegyelmez, aki születendő gyermeke végett nem szolgáltatta be a kvótát. Szatírába hajló jelenet, Tepepa világforradalmi hevülete itt már alacsonyabb hőfokon izzik. A főhős akkor tűnik fel először, amikor a banditavezér kiborítja a függőágyból. Luke Askew játssza, leghíresebb szerepe a Szelid Motorosokhoz köti. Ő a gringo a táborban, szánalomból fogadta be őt a banditavezér. Meggyötört szalmakalapjában kibotorkál a compadréihez és tequiláért könyörög. Cserébe megalázkodik és cipőt suvickol. Ezalatt az egyik mexikói belehugyál a kulacsba és azzal kínálja Luke-ot. (Ez a filmbeli neve is!) Alkoholizmusa válasz, egy általa előidézett családi tragédiára, amelynek eleven emléke fragmentált flashbackek formájában gyötri józanabb pillanataiban. A visszaemlékezések ügyesen vannak megoldva, először mindig ráközelít a kamera Luke szemére és utána, párás és torzító üvegen keresztül szemléljük az eseményeket és csak középen van letörölve az üvegre kicsapódott vízgőz. A film eleji gyilkosságot is hasonló ötlettel tették feszültebbé. Víz folyik le vastag erekben az ablaküvegen, elhomályosítva a szoba és az emberi alakok nagy részét.

A banditavezér és a katonatiszt alkujának szenvedő alanya Luke, akinek azt a bizonyos utolsó rokont kell eltennie láb alól. Innentől a hangsúly a szőke gringora tevődik, és a elszakadási kisérleteire az égetett szesztől. Először, roppant egyszerű okból akar visszavenni a fogyasztásból. Hatból, egyszer sem találta el a kőre helyezett fémpoharat. Így pedig nehéz életben maradni egy bérgyilkosnak. Aztán megjelenik egy másik, magasztosabb ok is a leszokásra: lehetősége nyílik, hogy megszabaduljon a múltban elkövetett bűn ránehezedő súlyától. Ismét megpróbálkozik - ha csak néhány napra is - a családi élettel. Egy fiú fogadja a bizalmába, és elszállásolja a gringot. A fiú anyja javasasszony, peyotlot szed és a szer segítségével istenekkel társalog. Luke felelősnek érzi magát a család épségéért, ez felgyorsítja az alkoholtól való elszakadást. Egész nap magánál tartja a tequilás-demizsont, amikor a nő el akarja tenni, a férfi rárivall, hogy hagyja, ki akarja deríteni, ki fog győzni a végén. A leszokás szórakoztató és a valóságtól teljesen elrugaszkodott. Egyik nap még remeg a keze, másnap már mindegyik általa kilőtt golyó az ellenfél húsába fúródik. Így van ez rendjén, hiba lenne a realizmus hiányát felróni a spagettiwesterneknek, ha egyszer, a stilizáltság alapvető kelléke a műfajnak.

Visszafogott, halkszavú film a Night of the Serpent. Visszafogottsága szembe megy a spagettiwesternek általános trendjével, másfajta élményt nyújt, mint amit elvárna az ember egy olasz westerntől. Luke és a helyőrség parancsnoka sem azok a filmvászonról valósággal kitüremkedő karakterek, amelyek a spagettiwesterneket általában benépesítik. Filmvégi párbajuknak is azelőtt van vége, hogy a néző ráhangolódhatna. Jellemző a filmre, hogy ez az első olasz western, ahol sajnáltam, hogy a főhős nem marad a megmentett családdal.

A filmmel szemben támasztott, túlzott elvárások - ahogy az lenni szokott - nem igazolódtak be. Petroni nevéhez továbbra is csak két mestermű fűzödik. Van szeme a rendezéshez, de ahhoz, hogy kiemelkedőt alkosson, - saját vízió híján - szüksége van egy jó forgatókönyvre. Első két westernje esetében ez megvolt. Itt csak részben. Átlagos történet, átlagon felüli odafigyeléssel megírva, emlékezetes szereplők sokaságával életre keltve. Ennek ellenére mondom azt, hogy a Kígyók éjszakája legfőbb erényének, történetközpontúságát tartom.

Jól van, ez mind szép és jó, de hogyan tudom beszerezni a filmet? Erről az oldalról megrendelhető: FarEastFlix. 16 usd az ára. A kép mínőségére nem lehet panasz, angol hang van rajta, felirat nincs. Vagy pedig az internet illegalitástól bűzlő sikátoraiban kell körbeszaglászni.